London központjában a Temze déli partján, a többnyire csak Southbank–nak nevezett területen az 1951-es Festival of Britain rendezvénysorozatra elkészült Royal Festival Hall és Queen Elizabeth Hall & Purcell Room, a Waterloo-híd alá szorult British Film Institut, valamint a National Theatre épületeinek egymás vonzerejét erősítő együttese a brit főváros legfontosabb kulturális központját alkotják. Az 1977-ben elkészült színház előtti kis teresedésen most egy pirosra festett deszkadoboz hívja fel magára a figyelmet égnek meredező saroktornyaival. A kései brutalista szomszéd deszkazsaluzatos nyers beton homlokzati megjelenését visszatükröző építmény a nemzeti ideiglenes előadótermét rejti magában. Figyelemfelkeltő megjelenésén kívül további érdekesség, hogy természetes szellőzéssel oldották meg a légcserét, amiben a négyzetes hasáb sarkain elhelyezett szellőzőkürtők segítenek. Ennek eredménye a felfordított hokedli, mint egykor nagyszüleinknél felmosáskor a konyhában az asztal tetején.
A The Shed a színházak tervezésében gyakorlott Haworth Tompkins építésziroda munkája. A szintén általuk készített új rendezési tervben kiemelt szerepet szánnak a kis térnek a folytonosan megújuló művészeti központ jövőjében, de a következő egy év folyamán a most elkészült, a közönséget a szereplők közvetlen közelébe engedő ideiglenes színpad az anyaszínházban eddig nem játszott „szórakoztató, ambiciózus és váratlan” előadásainak helyszíne lesz.
Képek: SP