droID | 2015.12.15
Az BME Építőművészeti Doktori Iskola új képzési rendszerének ötödik tematikus évében négy, az egyes tervezési tanszékek által meghirdetett témákon dolgoztak az első két évfolyam doktori hallgatói. Munkáikból született évkönyv A Dunánál címmel jelent meg.

Idézet a könyvből

A meghirdetett eredeti mottó – „A Dunánál” – két projekt esetében szoros és meghatározó kapcsolat maradt, míg másik kettő esetében nagyobb parti területeknek a Dunától távolabb eső részfeladatként konkretizálódott.

Az idei év kísérlet volt, nem csak az eddigi, hallgatói önszerveződésen alapuló projektalkotástól eltérő, tanszéki kezdeményezésű és témavezetésű problémafelvetések miatt, hanem azok komplex, szerteágazó területeket, a legkülönfélébb diszciplínákat érintő jellege okán is. Ebből következett, hogy a négy csoport eltérő műfajú, esetenként elméleti jellegű válaszokat fogalmazott meg az urbanisztikai, várospolitikai, szociológiai, mérnöki vagy éppen tájépítészeti megközelítéseket is igénylő helyzetekre. E válaszok – a kérdések bonyolultságából fakadóan – természetszerűleg rajzoltak ki fiktív, ám a tulajdonosok, döntéshozók számára talán éppen ezért gondolatébresztő, lehetséges megoldás-javaslatokat.

A két, közvetlenül Duna-parti területekkel foglalkozó csoport egyike a Csepel-szigetre tervezett, nemzetközi versenyekre is alkalmas evezőspálya elhelyezését és annak tágabb és szűkebb kontextusát vizsgálta. A brutális mértékű műtárgy mellett létrejövő területet a fővárosi közparkok rendszerébe kapcsolva képzelték el, különös land-art projektként fogalmazva meg a pálya és a ráckevei Duna-ág közötti keskeny szigetet. Egy másik csoport a túlparton lévő területet vizsgálta, ahol az egykori Nagyvásártelep hatalmas épületének hasznosítása éppúgy felmerülő kérdés volt, mint a válság előtt nagyszbású koncepciókkal rendelkező, ám – talán szerencsére – meg nem valósuló fejlesztések ígéretet hordozó terület ideiglenes hasznosítása.

Két másik csoport a Dunától távolabbi, a fővárosi lakáskultúra két jellemző, ám egymástól nagyon különböző szövetét vizsgálta. Az óbudai Gázgyár egykori lakótelepének mind a tulajdon-viszonyokat, mind a lakásállományt, mind a szociológiai hátterét tekintve bonyolult, már-már megoldhatatlan problémájával foglalkozott. Kutatásuk során olyan, elemzéseken, vizsgálatokon modellezett, életképes javaslatot dolgoztak ki, amely hosszú távú fejlesztést kínálhat a tulajdonos számára. A negyedik helyszín az újpesti lakótelep egyik tömbje volt, az ezzel foglalkozó csoport – a panelrehabilitáció általános problémáin túl – a lakótelep közterületi problémáira, a területet penetráló gépkocsiparkolók elhelyezésére, a nagyméretű lakótelepi struktúra és a környező hagyományos családi házas szövet határának újradefiniálására egyszerre tettek kísérletet.
 



Az elmúlt év során végzett munka eredményeit mutatja be összefoglalóan az immár ötödik alkalommal megjelenő évkönyv. Az eredményeknél is fontosabb azonban az út, amit a résztvevők az év során együtt bejártak és aminek következtében a Doktori Iskola közössége szellemi műhelyként létezhet. A csoportos és egyéni alkotó- és kutatómunkákat kurzusok folyamán Cságoly Ferenc, Kerékgyártó Béla, Krähling János, Szalai András, Somogyi Krisztina és Simon Mariann kísérte.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár






Építési megoldások