Amint Fonyódi Mariann PhD egyetemi docens, az egykori lágymányosi dohánygyár területének rehabilitációjával foglalkozó komplex tervezési kurzus egyik tanára bevezetőjében elmondta, a tervezésnél alkalmazott módszernek fontos eleme volt a diagnózis, majd annak a kérdésnek a felvetése, hogy hogyan lehet a terület rejtett értékeit jobban feltárni.
A hallgatók háromféle szcenáriót vizsgáltak meg: az első a megengedhető maximális beépítést minőségi sűrítéssel igyekszik elérni, a második közepes mértékű, élhetőbb környezetet eredményező beépítési mutatókat, a harmadik pedig öko szemlélettel laza beépítést irányoz elő. Mindhárom esetre 2-2 terv született, amelyeket az egyetemisták 3-4 fős csoportokban dolgoztak ki.
A jelenlegi helyzet elemzésekor, a terület erősségeinek és gyengeségeinek feltárásakor a hat csoport nagyjából azonos eredményre jutott: az általában véve is jó adottságokkal rendelkező XI. kerületnek egy olyan részéről beszélünk, amely központi elhelyezkedésű, nagyon jó a közlekedése, egyetemek és kollégiumok közelében fekszik. A közvetlen környezetét meghatározza a kerület kereskedelmi központjának, az Allee-nak, illetve kulturális ütőerének, a Bartók Béla útnak a közelsége.
Ennek ellenére ez a tömb nincs benne az emberek tudatában, amint azt az egyik csoport által a környéken lakókkal készített mentális térképek is mutatják. Köszönhető ez a terület rendezetlenségének, leromlott állapotának, az egységes építészeti megjelenés hiányának, a labirintusszerű belső térszerkezetnek.
A hallgatói teamek mindegyike fontosnak tartja, hogy a területnek a jelenleginél több kapcsolata legyen a környezetével, több tervben szerepel a Bercsényi utca felől átjárási lehetőségek megnyitása (ezek az Allee felé teremtenék meg a kapcsolatot), valamint egy sétány kialakítása, amely az Október 23. utat a Karinthy Frigyes úttal kötné össze. A parkolási helyzetet több terv is mélygarázzsal oldaná meg, ezenkívül a hallgatói munkákban felmerül egyéb raktározási funkcióknak is a felszín alá történő helyezése.
A kapcsolatok kiépítésének nemcsak fizikai, hanem szellemi szinten is meg kellene történni, a szakmai és a laikus közönség felé egyaránt. A szakmai kapcsolatokat a Lechner Tudásközpont interdiszciplináris együttműködésekkel tudná kiépíteni, a társadalom szélesebb rétegeit pedig a jelenleg kiállítótérrel nem rendelkező Építészeti Múzeum dohánygyári elhelyezésével lehetne „bevonzani”.
A területen kialakított lakófunkción belül hangsúlyos szerepet kapnának a pályakezdő fiatalok számára kialakított lakások, amelyek átmenetet jelentenének a kollégium és a szokásos lakások között, vagyis privát és közösségi tereket egyaránt tartalmaznának.
Komoly erénye a hallgatói munkáknak, hogy az ütemezéssel is foglalkoznak – emelte ki Mészáros Ábel építész, a Lechner Tudásközpont Innovációs Irodájának vezetője, aki az építészeti értékeket hordozó meglévő épületek tiszteletben tartására is felhívta a figyelmet. Herczeg László építész, a komplex tervezési tantárgy egyik oktatója zárásként a párbeszéd jelentőségét hangsúlyozta, tekintettel arra, hogy a terület tulajdonosi és bérlői szempontból rendkívül sok szereplős.
A tervezés folyamata itt nem áll meg, a Komplex tervezés 1. kurzus végén a hallgatóknak 1:100-as léptékű tervekig kell eljutniuk. Ugyan a vázlattervek egy köztes állapotot rögzítenek, az már a prezentációk során is látszott, hogy az elképzelt irányok jók és az összetett dohánygyári problémákra helyes válaszok fognak születni.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
