Aki nem ismeri vagy csak egyszerűen nem szereti a huszadik század második felének építészetét, annak nehéz néhány mondatban elmagyarázni, miért is fontos érték ez az épület. Nem véletlenül említi Somogyi Krisztina cikkében Bartók Béla, Kurtág György vagy Ligeti György munkásságát. Az ő zenéjük sem könnyen befogadható mindenki számára, de senki nem vonja kétségbe, hogy munkásságuk fontos, nemzeti kultúránk része. Írásában hosszan kifejti, miért is van szó jelentős alkotásról, de sajnos nem ez a cikk legfontosabb része. Hanem az, amelyben idézi a Belügyminisztérium válaszát a bontással kapcsolatban, melyben elismerik: le fogják rombolni a házat.
A dolog dühítő, a sumákolás pedig nagyon bosszantó. 2016-ban, mikor először került szóba a bontás, a szakma összefogva tiltakozott. Olyan építészek álltak ki együtt, akik sok kérdésben másként gondolkodnak, de most ezt félretették. És az összefogásnak hála, úgy tűnt, az épület megmenekült: kormányhatározat jelent meg arról, hogy nem esik bántódása az épületnek.
Nem így történt.
Az elmúlt évben többen jelezték, hogy gyanús munkálatok folynak az épületen, amit "azbesztmentesítéssel" magyaráztak. Az egyre durvább beavatkozások, és több olvasói levél miatt bő másfél hónapja kérdeztem rá először a Belügyminisztériumnál, hogy mi történik, ám semmilyen válasz nem jött. (A Nemzeti Hauszmann Program készséggel válaszolt korábban is, hogy az épület nem hozzájuk tartozik.)
Az Építészfórumnak több szerencséje volt – már amennyiben használhatjuk a szerencse szót ebben a témában. Ők kaptak választ.
Talán egy újabb felháborodási hullám ismét gátat tud vetni annak, hogy elpusztítsuk a Vár épített örökségét? Ha valaki nem ismeri, milyen is az épület igazi arca, mi az, ami miatt védeni kell, annak szívből ajánlom Gulyás Attila képeit a házról.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
