Jönnek a fiatalok az Öbölből!

Mikor Lina Ghotmeh épülete felkerült a Metszet legutóbbi lapszámának címlapjára, még nem gondoltuk, hogy nemsokára már előadóként köszönthetjük a Nemzetközi Építészkongresszuson. A libanoni születésű, Párizsban élő építész elnyerte az Osaka Expó "Gold Award for Best Architecture and Landscape", azaz Építészeti és Tájépítészeti Arany Díját, vagyis a legjobbnak bizonyult a Bahreini Királyság számára tervezett pavilonja. Mi nem ezért tettük a címlapra, hanem mert ez tetszett a legjobban a sok nívós oszakai épület közül – nekünk is. A Perzsa-öböl környéki fiatal építészek számos díjat nyertek világszerte, talán azért, mert a sok globalista, arctalan luxusépület között próbálták megalkotni azt a regionális építészetet, amelynek igenis vannak gyökerei a térségben. Vannak régi gyöngykereskedői paloták, büszkék a régi dhow-hajókra, épített és nem épített örökségükre. Ezek az építészek általában nyugaton iskolázódtak, és szereztek tapasztalatot, és mikor visszatértek a közel-keletre, új színt hoztak az építészetébe. Kik ők:

Noura Al-Sayeh – az Építészkongresszus 2026 kurátora
2010-ben nyert Arany Oroszlánt a Velencei Biennálén, Bahrein első kiállításának („Reclaim”) kurátoraként, majd a 2015-ös milánói világkiállításon a Bahreini Pavilon helyettes főbiztosa volt, amely ezüstérmet kapott a legjobb építészet és tájkép kategóriában. Lausanne-ban (EPFL) diplomázott építészként, tervezőként dolgozott Jeruzsálemben, Amszterdamban és New Yorkban. 2015 óta Al-Sayeh Holtrop vezeti az UNESCO világörökségi projektjét, a „Pearling, Testimony of an Island Economy” (Gyöngyhalászat, egy sziget gazdaságának tanúsága) című projektet, amely 2019-ben elnyerte az Aga Khan Építészeti Díjat a Muharraq revitalizációs projekt részeként. A Bahreini Kulturális és Régészeti Hatóság építészeti ügyekért felelős vezetője.

Sophia Al Maria 
Művész, író és filmkészítő. Munkáit többek között a Gwangju Biennálén, a New Museumban és a Whitney Museum of American Artban (New York), a Velencei Biennálén, valamint a londoni Tate Britainben, az Ullens Kortárs Művészeti Központban Pekingben állították ki. Írásai megjelentek a Harper’s Magazine, a Five Dials és a Triple Canopy hasábjain, emellett a Bidoun közreműködő szerkesztője. Ő alkotta meg és fejlesztette tovább a „Gulf Futurism” (Öböl-futurizmus) fogalmát, amely a nyugati kulturális hatások és a Perzsa-öböl arab államaiban végbemenő gyors modernizáció összefonódását ragadja meg. A katari születésű londoni művész nyerte 2025-ben a Frieze London Művészeti Díjat.

Aziz Al Qatami
Építészeti tanulmányait a Pratt Institute School of Architecture intézményében végezte, majd a Columbia Egyetemen szerezte meg építész mesterdiplomáját. Vendégkritikusként számos nemzetközi intézményben közreműködött, többek között a Columbia Egyetemen, a Pratt Institute-ban és a Kuvaiti Egyetemen. 2009-ben alapította meg az Atelier Aziz Alqatami irodát, melyet 2012-ben a Velencei Építészeti Biennálén és a párizsi Institut du Monde Arabe-ban mutattak be. Részt vett a 2016-os és 2018-as Velencei Biennálén, a Gwangju Biennálén, a Sultan Gallery, a Contemporary Art Platform Kuwait, a Design District Dubai és a Neuer Aachener Kunstverein (Aachen) kiállításain. A GCC művészkollektíva alapító tagja, munkáit többek között a MoMA PS1-ben, a Sharjah Art Foundationnél, a Whitney Biennálén, a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban, a Berlini Biennálén, kasseli Fridericianumban, valamint a new yorki New Museumban állították ki.

Anne Holtrop
Amszterdamban alapította meg irodáját 2009-ben, 2014 óta Bahreinben tart fenn irodát. Az amszterdami Rietveld Akadémia, majd az ETH Zürich, jelenleg a svájci Accademia di Architettura Medrisio professzora. 2015-ben valósult a Bahreini Királyság nemzeti pavilonja a milánói expóra, valamint a Museum Fort Vechten, amely Hollandia legnagyobb világörökségi területének része. További megvalósult projektjei közé tartozik a muharraqi Green Corner Building, a Siyadi Pearl Museum a világörökségi bahreini Gyöngyösvény részeként, valamint a Maison Margiela több márkaboltja Londonban, Párizsban, Oszakában és Sanghajban. Épül a Misk Art Institute Rijádban. 2007-ben a Prince Bernhard Kulturális Alapítvány Charlotte Köhler Építészeti Díjával tüntették ki. 2016-ban elnyerte a Iakov Chernikhov Nemzetközi Díjat, majd 2020-ban az Aga Khan Díjat. 

Lina Ghotmeh
Libanoni születésű építész, a párizsi székhelyű Lina Ghotmeh Architecture alapítója. Jelentősebb projektjei közé tartozik a 2025-ös osakai Expón aranyérmet nyert Bahreini Pavilon (ld. Metszet 2025/6 szám címlapján), a londoni British Museum Western Range kiállítótereinek áttervezése; Katar állandó pavilonja a Velencei Biennálén; az Ateliers Hermès Normandiában, amely Franciaország első energiapozitív ipari épülete; a Stone Garden lakótorony Bejrútban; valamint az Észt Nemzeti Múzeum Tartuban. 2023-ban ő tervezte a londoni Serpentine Pavilont. Számos rangos elismerésben részesült, köztük a 2020-as Schelling Építészeti Díjban, a Great Arab Minds kezdeményezés 2023-as Építészeti és Design Díjában. Lina Ghotmeh munkáit számos intézményben állították ki, többek között a római MAXXI-ben, valamint a 17. és 19. Velencei Biennálén.

Tavaly Remco Siebring, Anne Holtrop munkatársa adott elő: