Ebben a sorozatban Egyiptom világörökségi helyszínei és világörökségi várományos helyszínei közül mutatunk be egy válogatást a kedves Olvasónak, bízva abban, hogy ezekben a témákban is lehet még újat mutatni.
Egyiptomos sorozatom utolsó előtti felvonásában Dendera (más helyesírás szerint Dendara) városába látogatunk, ahol szintén található egy UNESCO világörökség várományos helyszín.
Az egyiptomi kultúrpolitika roppant innovatív és ambiciózus e téren, mivel az évtizedek óta meglévő világörökségi helyszínek mellé (a piramisok pl. már 1979-ben felkerültek a listára, nyilván teljes joggal) már 1994 óta kezdtek felsorakozni a várományos helyszínek, melyek mára 34 helyszínre terjednek ki.
Ezek többsége várhatóan soha nem lesz világörökség, ettől függetlenül figyelemfelkeltésre is teljesen alkalmas ez a pozíció, másrészt a műemléki együttesek minőségét, látogatottságát ez a státusz nem csökkenti, éppen ellenkezőleg.
A cél azonban világos: a Ptolemaoisz- és a római korszak templomait, épületegyütteseit csokorba gyűjtő beadvány sokkal nagyobb eséllyel pályázhat a világörökségi rangra, mintha az egyes települések értékei külön-külön szerepelnének. Ekképpen kerülnek egy lapra Kom Ombo, Edfu, Esna és Dendera fáraói templomai, melyek közül az első kettőt már bemutattam ebben a sorozatban, most pedig az egyik legépebben megmaradt ókori emlék következik, nevezetesen a denderai Hathor-templom.
A szerelem istennője, Hathor tiszteletére megépített templom azonban nem az egyedüli építmény a pálmafákkal és sövényekkel szépen övezett régészeti park területén, ahol szép számmal maradtak fenn épületek, romok az ún. Kései Kor évszázadaiból.
A széles sétányokon kényelmesen bejárható a terület, ahol az egymásra rakodó történeti és kultúrrétegek képviselőiként megmaradt és helyenként rekonstruált épületek szépen összesűrítik az időt a Krisztus előtti és utáni néhány évszázadból.
A legkimagaslóbb épület kétségkívül Hathor temploma, akit már évezredekkel korábban, Kheopsz fáraó ideje óta tiszteltek. A templom alapításának, alapkőletételének a pontos dátumát is tudjuk: erre VII. Kleopátra édesapja, XII. Ptolemaiosz uralkodásának idején került sor, Kr. e. 54-ben, július 16-án. A templomot azonban csak a következő évszázadban fejezték be, Néró császár uralkodása alatt. Ekkoriban Egyiptom már a Római Birodalom provinciája.
A kultuszminisztérium által lefolytatott restaurálási munkáknak is köszönhetően remek állapotban lévő épület meghatározó elemei a főhomlokzaton látható hat db monumentális oszlop, mindegyik közepén egy-egy Hathor-fejjel. Ez a motívum az épületbelsőben is ismétlődik.
A pronaosz (előcsarnok) mennyezetének díszítése a széles körű csillagászati ismeretekről híres egyiptomi időszak tárgyi megtestesülése.
A belső tér falazatainak, mennyezeteinek színes reliefjei pedig már sokadik alkalommal nyűgöznek le, egyszerűen nem lehet napirendre térni a korabeli művészek tárgyi tudása és szerteágazó fantáziája felett. Érdekes, hogy egyes figurák kontúrja maradt csak fenn számos helyen, mintha szándékosan kivakarták, eltávolították volna az egyes fej- és egész alakos ábrázolásokat is valamelyik későbbi korszakban.
A képrombolások története végigkíséri az emberiség történetét, nem volna sem meglepő, sem egyedi eset, ha itt is ez történt volna valószínűsíthetően a középkor valamelyik időszakában.
A Hathor-templom mellett a római kori születésház zömök épülete is említésre méltó, ahol az egyes homlokzaton eltérő oszlopfejezetek kölcsönöznek különös karaktert az épületnek. Az épület Traianus császár időszakában keletkezett a leírások alapján, így nem csoda, hogy az egyik kőbe vésett falképen maga a császár is megjelenik, természetesen fáraóhoz méltó viseletben, ahogy áldozatot mutat be.
Egy másik születésház sorsa is érdekesen alakult: a ptolemaida korból származó épület anyagának felhasználásával Augustus-korabeli templom lett belőle végezetül.
Ugyancsak említésre méltó a két születésház között álló romépület, mely egy 5. századi kopt keresztény bazilika.
Ezen a helyen érdemes a magyar templom szavunkon is eltűnődni, mivel érdekes módon ezt mi mind a pogány, mind a keresztény vallási épületekre is használjuk, holott számos idegen nyelven létezik külön szó a pogány és a keresztény szent helyek megkülönböztetésére. (Pl. angolul a temple-church, olaszul a tempio-chiesa szópárt említem csupán.)
Ezen etimológiai-szófejtéses vargabetű után jókedvűen hagyjuk el a régészeti területet, hogy elinduljunk utunk utolsó állomására, Abydos felé.
Forrás: Wikipedia / Denderai templom [letöltés:2026.06.02.]
/vége következik/
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. június 12. (PÉNTEK), Kozma István Magyar Birkózó Akadémia Alapítvány