A berlini Brandenburg repülőtérre érkezve azonnal tovább tudunk indulni Dessau felé. A reptér alatti vasúti megállónál – megfelelő irányba (fontos) – felszállva, Dessau a végállomása az Re7-es járatnak. A kétórás vonatút során Berlin nevezetességei mellett elhaladva végül megérkezünk Dessauba. Ha volt is kétségünk, hol vagyunk, akkor az állomás aluljárójában világító kék táblák jelzik, hogy a Bauhaus iskola balra, de nekem dolgom van jobbra, és a hatalmas állomáscsarnokba érve a falon egy gigantikus méretű geometrikus műalkotással találom szemben magam. Megérkeztem.
Még aznap este nekivágok megkeresni az iskolát. Ne legyenek kétségeink, itt minden erről van elnevezve: Bauhaus pékség, Bauhaus fogászat, Bauhaus papírbolt, Bauhaus élelmiszerbolt és természetesen a Bauhaus utcán át jutok el az egykori Bauhaus iskoláig, ami a Gropiusalle nevezetű téren fekszik. Számomra jön az érzés, végre itt vagyok. Írhatnék az egykori iskoláról sok mindent, hogy az Unesco Világörökség része és az építészeti stílusára is rátérhetnék, részletezhetném az ipari jellegű belső tereket, az utca felett átívelő folyosót, azokat a bizonyos ikonikus erkélyeket, hogy mennyi mindent köszönhetünk az egykor ebben az iskolában tevékenykedő embereknek, és még sorolhatnám, de nem teszem, és itt kérem meg a kedves Olvasót, hogy inkább térjen át a fotók nézegetésére, hisz elsősorban Breuer Marcell (Breuer Marcell fotográfiai projekt) és az ő kezdeti lépései miatt vagyok itt – gondoltam én naivan –, de végül olyan ihletet adott az egykori iskola a Mesterek házaival együtt, hogy az itt töltött minden napom reggeltől estig – szinte pihenés nélkül – múzeumlátogatással és fotózással telt.
Az épület egy része jelenleg felújítás alatt áll, így nem tudtam megnézni néhány fontos helyet, mint pl. az egykori kantint, a szobákat és igazgatói irodát, de már ismerem a járást, hátha visszatérek még egyszer.
A következő cikkben az egykori Mesterek házai kerülnek terítékre.