Kalákák Erdélyországban és itthon [12]

Mielőtt belekezdenék a 2008-as év kalákaeseményeibe, nem hagyhatom lezáratlanul a 2007-es évet.
Csak nekem kb. 4-5 DVD-nyi képarchívumom van a Lázárfalvi kalákák 2006-os történéseiből. A helyszínre tervezett több évre szóló munka- és szabadidőprogramai a 2007-es év fotóválogatását itt tekinthetik meg

Gyergyócsomafalván 2008. július 16-25-ig került megrendezésre a XII. Fürdőépítő kaláka

A Kalákában közel száz önkéntes vett részt Magyarországról, Erdélyből a gyermekektől, a fiatal szakembereken át az idősekig. Csomafalva lakossága, mesterei, asztalos műhelyei példásan kiálltak a kaláka mellett. Számos közösen megálmodott építmény valósult meg, a már szokássá vált alkotások mellett.
Az 1950-es években épült, de napjainkra teljesen eltűnt borvízfürdő Csomafalvi Feredő néven kelt újra életre a Maros holtágának közelében. A mívesen elkészített fürdő a helyi ácsok keze munkáját dicséri. A fürdő környezetében helyet kapott egy fűzkupola, amely a pihenés és szemlélődés helye; és a tűzkatlan, amelynél a hideg vizes „gübbenés” – ahogy itt a csobbanást hívják – után a benne megrakott tűznél megmelegedhet a bátor fürdőző.
A kaláka során újjáépítettük a Maroson hagyományosan használt mosópallókat, amelyek korábban a szőnyeg- és a nagymosás helyszínei volt. A mosópallók környezetét rendeztük, biztosítva a lejárást a vízhez.
A Dél-hegy Veresvirág ormán egy kétszintes kilátót kezdtünk építeni, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Gyergyói-medence nagy részére.
A faluba, a Marosparti Iskola környezetének rendezése kezdődött meg. Az utcanévtáblák rendszerének esztétikus, faragott, festett táblákon való kialakítására is sor került. Csomafalva híres a borvízkútjairól. A korábban használt falu kútját a régi tervek szerint újítottuk fel, kitakarítva a kutat.
A népi fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi munkaformában: a kalákában valósulnak meg. A kaláka lényege, hogy mindenki azt adja a közösbe, amire ereje, tehetsége és jószíve van, a gyermekektől az idősekig: faanyagot, fuvart, szerszámot, élelmet, szállást, pénzt, kétkezi munkát, imát. A helyi önkormányzat, közbirtokosság és műhelyek biztosították a faanyagot, építőanyagot és az élelmezést, a helyiek pedig szállást adnak otthonaikban, csűrjükben vagy éppen jurtába.
A fürdőépítő kalákák a borvizek védelmére és a hozzájuk tartozó forrásfoglalások, népi gyógyfürdők helyreállítása céljából jönnek létre, annak érdekében, hogy a helyi közösségeknek felhívják a figyelmet az életet adó víz jelentőségére, gyógyhatásukra és a hagyományos ivó- és fürdőhasználat módjára. A kezdeményezés minél szélesebb társadalmi részvételre törekedik, megteremtve az összefogás és a közösségért való önfeláldozó munkából származó lelki megújulás lehetőségét.
A kaláka ideje alatt kulturális programokon vehettek részt a kalákázók és az érdeklődők: esténként meghívott előadók mutatták be Csomafalva történetét, Gyergyó népművészetének szimbólumrendszerét, a drányica készítés hagyományait, a gyergyói malmok és a székelyföldi táj erdőművelésének napi helyzetét. Több alkalommal táncházakat szerveztünk, ahol belekóstolhattunk csomafalvi, felcsíki, gyimesi és moldvai táncokba.
Szállást a helybeliek adtak, és a közös étkezéseket is a helybeliek vendégszeretete, a szakácsnők szeretete hatotta át.
Nagy élményt jelentett a csomafalvi mesterekkel való közös munka, a közös alkotás öröme. A közös munkába vetett hit, a tájért érzett szeretet és felelősségtudat által valósult meg a Csomafalvi Kaláka, amely valamennyi részvevő testi és főleg lelki épülésére, gyógyulására válik.
A cikkért köszönet az Ars Topia Alapítványnak.