Belgium Knokke-Heist villanegyed legrégebbi részén járunk. Ezen a környéken a lakástulajdonosok szívesen adnak nevet otthonuknak. A ház neve „Rongybaba” volt. A rongybaba kitömött baba, különböző összefüggő anyagdarabokból és alkatrészekből készül, összefüggő együttest alkotva. Ez a családi ház is már csak ilyen.
A villasztikus elővárosi rész nyitott morfológiájú, különálló jellegű, kétemeletes villákból áll. Víkendházak, farmok, kortárs minimalista házak, kastélyok egyvelege.
Éppen a környezet sajátossága miatt a megbízóknak nehéz volt nemcsak megfelelő épületet vagy telket találni, hanem megfelelő építészt is. El kellett dönteniük, modern otthont akarnak-e, vagy valami klasszikusat. És azt is, hogy hol: A városban? Vidéken? Minden terítéken volt. A tervezett épület jobbára az ügyfelek gondolatainak megtestesülése, a személyiségük kettősségéből és kétségeiből, az emberi kapcsolataikból tárgyiasul meg.
A sok kétséget követően a folyamat váratlanul racionálissá vált. Az ügyfél megtalálta az igényeinek megfelelő házat, de mindenképpen nagy alagsort is szeretett volna. Viszont a kiválasztott, meglévő ház bejegyzetten védettség alatt állt, ezért az épület elbontása és új, alagsorral rendelkező épület építése szóba sem jöhetett. Végül a meglévő épület alá kellett szuszakolni a pinceszintet.
A pince építése miatt az egész házat meg kellett erősíteni. A meglévő, részben „kibelezett” épülettömeg egy bizonyos ponton a mikropóznákon, a levegőben lebegett. Az egész ház így vertikálisan kettészakadt (lásd a fotókon). Ez tökéletes alapot jelentett a tervezéshez: A ház teteje óház maradt (minden hozzá tartozó részlettel együtt), míg a talajszint teljesen átlátszó, kifinomult „üvegház” lett.
Azáltal, hogy a földszint az üvegfalaknak köszönhetően teljesen átlátszó, a ház gyenge tájolásából adódó benapozottság kérdése megoldódik, a napfény egész nap bejut a földszint szinte minden pontjára, és az enteriőrnek intenzív kapcsolata van a környező napsütéses dűnekerttel. A Denis Dujardin által tervezett kert középpontjában csak az autentikus és helyi dűneinövények állnak. A négyzet alakú házat kör alakú, természetes kőből álló (homokra emlékeztető) terasz veszi körül. Az óriás csúszó ablakok, amelyek kinyitják a sarkokat, hangsúlyozzák ezt a kissé futurisztikus, szélsőséges belső-külső kapcsolatot.
Az átlátszó földszint a megtartott épület kubatúrának van alárendelve, de a régi és az új között egyértelmű a kölcsönhatás. Valójában egyértelmű, de összefüggő a kontraszt. A megvalósult produktum a kettősség markáns kifejezése, amelyet maguk az ügyfelekben talált meg a tervező.
Lényegében mindent megkaptak, amit szerettek volna: város és vidék egyben, felújítás és új építés egyszerre, a védett ház megőrzése és minimalizmus, plusz az ügyféllel egy nyelvet beszélő építészt is elérték.
- Építészet: delmulledelmulle architect (Belgium)
- Megépüllt: 2020
- Helyszín: Knokke-Heist, Belgium
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
