cikk fürdő kaláka sós-kénes kútfürdő

Kalákák Erdélyországban és itthon [2]

Kászonújfalu 2004, sós-kénes kútfürdő-építő kaláka


iStvan | 2011.01.23
2004-ben negyedik alkalommal zajlott le egy erdélyországi fürdőépítő kaláka, Kászonújfaluban.

Nagy örömmel veszek részt az ilyen megmozdulásokon, hiszen minden alkalommal újabb és újabb barátokra tehetek szert, illetve mélyíthetem korábbi, emberi kapcsolataimat ismerőseimmel. Szerencsére a fiatalokból álló többséghez „csapódtak” középkorú, vállalkozó szellemiségű „kalákázók” is, így még családiasabbá téve a 10 napos, nem csak fizikai munkából álló programot. Úgy vettem észre mindenki, kicsi és nagy kivette részét a munkából és mindenkinek jutott bőven az örömökből, élményekből is.

Az időjárás nem volt annyira kegyes hozzánk, mint egy évvel korábban (2003-ban) Csíkkozmáson, de a bátrabbak, fanatikusabbak az esős időben is „állták a sarat”, és kitartóan dolgoztak a határidő betartása végett. Természetesen a munka mellett jutott idő a kikapcsolódásra is, hisz ne feledjük: a kaláka nem iga, hanem gyakorlatilag szervezett „nyári tábor”, tele üdítő programokkal. A késő délutáni szabadidőnkben többször is táncház volt a fő program a faluházban, de népihangszer-bemutató is gyarapította az érdeklődők ismereteit, illetve a régiófejlesztésről és a fenntartható fejlődésről hallgathattunk előadásokat ismert helyi és hazai építészektől, tájépítészektől.
A kaláka alatti szabad hétvégén pedig kirándultunk, Erdély legkeletibb pontjánál, az Ojtozi szorosnál. (Fotók láthatók a helyszínről: http://www.karpatok.info/fenykeptar/index.htm ) Meglátogattunk egy skanzent Alsócsernátonban (Cernat). Itt található a Haszmann Pál Múzeum is, sok szép látnivalóval, közülük csak néhány példa: hintó-, gőzgép-, mestergerenda-, gramofon-, kaptár- és kopjafa-gyűjtemény. A hely kuriózuma továbbá, hogy nyaranta fa- és kőfaragó, illetve kézműves táboroknak ad otthont. Kézdiszentlelken (Sanzieni) felmentünk a Perkőnek nevezett kis hegyre, amelynek tetején a Szent Istvánról elnevezett kápolna található.

A kaláka történetére visszatérve: elkészítettünk egy sós-kénes feredőt (így nevezik a helyiek, értsd sós-kénes fürdő), közvetlen szomszédságában egy szintén sós-kénes lábáztatót.

A helyszín egy éger lápos patakfolyás mentén terül el, ezért is készült el a pallóútnak nevezett fő alkotásunk, hogy egyrészt védjük az aljnövényzetet, másrészt a tavasszal nagyobb vízhozamú patak kiöntését követően is bejárható legyen a fürdő területe. A terület magánkézben volt, de a tulajdonos örömmel bocsátotta a csapat és a segítők rendelkezésére.
Kialakítottunk egy fürdőzőknek szánt öltözőt, a pihenni vágyóknak padokat és egy filagóriát (fedett nyitott pihenőhely) helyeztünk el. Megvalósult egy kénes forrásfoglalás is, s természetesen illemhely is készült.

Mindezek mellett felállítottunk egy keresztet. Ez utóbbit és a feredőt is pap szentelte fel. Tapasztalatból tudjuk: a hely közkedvelt lett az átadás óta. Meg-megpihennek ott az arra járók.
A kedves látogatókat tárt karokkal várja Kászonújfalu és a gyógyító fürdő, a maga kis csodáival. Az arra utazót tábla informálja a sóskútfürdőről, a kénes forrásról, s ezek, valamint a hely hasznosságáról.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások