Legyen ragadós a sütei példa (Közösségépítő kaláka)

Ahogy korábban beharangoztam az eseményt, idén is útjára indult a kalákamozgalom lelkes csapatával, hogy újra, újabbnál-újabb borvízes területet formáljon át a helyiekkel egyeztetve, tegye használhatóvá a tájat mindenki számára.

"Elgondolkozhatunk azon, hogy itthoni kalákával magunk is újjá tudnánk varázsolni a feledésbe ment kis helyi érdekű fürdőinket. Legyen hát ragadós a sütei példa.

Hidat építeni
Herczeg Ágnestől, a budapesti székhelyű Ars Topia Ala­pítvány kurátorától érdeklődtünk: hogyan indultak?

– Kiemelten közhasznú alapítvány vagyunk. Célunk a táj- és természetvédelmi kultúra fejlesztése, ennek eléréséhez magas szintű szakmai támogatás nyújtása. Úgy gondoljuk, hogy a táj megismerésének kérdése nem csupán elméleti jelentőségű, mert a megfelelő szemléletmód vezethet el az ember és a táj valós viszonyának megértéséhez, a Földért való felelősségtudat és a gyógyító cselekvések megszületéséhez. Tevékeny­sé­günk­nek nyoma van már mindenütt a Kárpát-medencében: a Horto­bágyon, Csíkban, a Kászo­nokban, Gyergyó vidékén és most a háromszéki Oltfejben is. A fiatalok közös tömegmozgalmává nőtte ki magát, főleg a közösségépítő kalákákon keresztül. Tevékeny­sé­günk az egykor működő népi gyógyfürdők mentésében és az elhanyagolt borvízforrások igen hasznos újrafoglalásában csúcsosodik ki. A kaláka nem titkolt célja, hogy a közös tervezési, építési munka során a falubeli, régióbeli és magyarországi résztvevők együtt, egymástól megtanulják, miként lehet saját erőből, összefogással újjáteremteni azokat az örökségeket, amelyeket őseink ránk hagyományoztak, hogyan lehet a természeti értékeket megőrizve kulturáltan kihasználni. Cél a természetközeli erózióvédelmi módszerek, a helyi, hagyományos, mára sokszor elfelejtett anyaghasználat felelevenítése, megtanulása. A hagyományos székely díszítőfestéssel készülnek a tájékoztató táblák és feliratok. Ez a közösségi munka nem csupán értékvédelem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés. Hiszen a táj elevenségét, életét csak az ott élők tudják továbbörökíteni a jövőbe, s nem mindegy, hogy milyen formában. Összefogással és együttműködéssel, a tájban rejlő értékek megőrzésével, az örökség tiszteletben tartásával lehet úgy építkezni, hogy a ma ott élő közösség ezt az értéket használhassa saját gyógyulására és élete javítására. A víz az élet hordozója, s ha alázatos módon fordulunk hozzá, az egyén, a közösség és a táj gyógyulását hozza. Egy ilyen munka után az ember nem tud másként tekinteni a vízre, mint a legnagyobb kincsre. Nem bántuk meg, hogy Há­romszékre érkeztünk, kedves, igen nagy munka- és jókedvű emberek társaságába. A mi közös munkánknak azonban van egy jelképes üzenete is. Két különálló meredek hegyoldalt látunk itt, középen egy szakadékot. Ebben a szakadékban hidat építettünk közösen, kalákával. Legyen ez a szimbólum mai társadalmi életünk felé intő üzenet: hidat a különálló oldalak közé!

A terveket az Ars Topia Ala­pítvány álmodta meg: ők képzelték el a helyszínre vezető új utakat, a forrást védő faépítményt, a medencét – mindezt természetbarát és időtálló anyagokból készítették. Az építkezéshez szükséges faanyagot az oltszemi közbirtokosság adta, ők vágták ki az erdőből. A bodoki vállalkozók erőgépekkel segítettek. Az ötvenöt magyarországi önkénteshez csatlakoztak Kovászna Megye Tanácsának alkalmazottjai is, akik követ hordtak, cövekeket és ágakat vágtak a patakpart erózióvédő fonata számára, ástak.
Bizonyára az is érdekli az olvasót, mit építettek a kalákások, mit láthat most ott, aki nem volt jelen az ünnepélyes avatón. Gyérítették a patakmeder két oldalán az erdei lombsátrat. Jól tették, mert az árnyékos és nedves mélyedés egyszeriben napsütéses "völgyületté" változott. Remekeltek az ácsok, akik szép kis csorgóházat építettek a fő forrás fölé. A gondosan összegyűjtött forrásvíz minden cseppje a fürdőmedencét, ha úgy tetszik, a lábáztatót táplálja. A Sütei-patak völgyét követő erdőipari útról kényelmes, korláttal ellátott lépcsősort alakítottak ki, hellyel-közzel ötletes pihenőpadokat építettek. Mint a csiga házának spirálja, olyan a borvizes medence melletti gyorsöltöző: ahol alacsony a fal, gyerek vetkőzhet, a magasabb fából készült fal mögött pedig a felnőtt. Kényelmes lépcsősoron juthatunk fel Süte pusztájára. Itt épült a tágas filagória. Bárki ellátogat erre a csendes és tiszta helyre, a tágas épületben menedékre talál, elemózsiáját itt el is fogyaszthatja, s az épület körüli pázsiton napozni is lehet. A puszta szélén, ahol nagyra nőnek az öreg bükkök árnyékfoltjai, ahol a legkevesebb a veszély, ott kapott helyet a játszótér. Építettek hagyományos illemhelyet is.

Áldás a jól végzett munkára
A hét végi avatóünnepséget Fodor István polgármester nyitotta meg. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ott mondta el, hogy már 2010-ben meghívta tájainkra a kalákásokat. "Csak olyan faluközösség és az azt segíteni akaró megyei szervezetek – zöldek, Máltai Segélyszolgálat, EKE stb. – vállalhatták fel ezt a kalákát, ahol van gazdasági erő, akarat, kitartás, összetartás, közösségi és kalákaszellem – folytatta az elnök –, így esett a választás Bodokra. Példaértékű a Sütei-kaláka, és nem ért itt véget, mert keressük már a második helyszínt." Nagy­tiszteletű Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperese és bodoki lelkész áldotta meg az alkotást. A polgármester és Herczeg Ágnes emléklapokat adott át azoknak, akik e közös­ségépítő "kalákaépülethez" bár egy jelképes téglát is raktak.

Budapestről Bodokra
A több mint félszáz fiatal zöme a Csonkaországból és a Kárpát-medence tájairól érkezett Bodokra. A budapestiek csoportját – akik mindvégig lelkiismeretesen dolgoztak – a polgármester és e sorok írója várta érkezésükkor a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson.
– Mi utascsapatot alakítottunk – mondták. – Nem kell hozzá nagy mérnöki tudás, inkább erő és kitartás, mert a meredek hegyoldal, a ragadós agyag ugyancsak próbára tette fizikai erőnlétünket.
Szilágyi György elmondta: a borvízforrás köpűjének a készítésében vállalt részt. Egy tájépítő barátja mesélt neki Herczeg Ági csapatáról, ezért jött el, és nem bánta meg. Nemcsok Márton "visszaeső" kalákás, másodjára vesz részt ilyen akcióban, az előző Bor­széken zajlott. Utat, ösvényt épített, nagyon jól érezte magát. Lampert Éva számára ez volt az első kaláka. Az utas-fiúkhoz csatlakozott, azért is hasznos volt számára a tevékenység, mert megtanulta a gyökérlépcsők készítését. A budapesti Kovács Attila harmadszor jött Erdélybe, az egyetemen hallott a kalákáról, azóta is minden nyáron a csapattal tart. Faludi Zsombor Pilis­csabáról érkezett, számára ez volt a negyedik kaláka, mindenik más, mindenik jó volt – meséli. Bánsági Dávid Budajenő­ről érkezett, a műszaki egyetem hallgatója. Rég­óta kalákás, de most járt először Erdély­ben.
Sinka Lajos és Ráduly Csaba oltszemi származású, megmutatták, milyen az igazi bodoki kaláka. Sinka két fiával kalákázott. "Én dolgoztam az építéshez szükséges épületfa kivágásával az erdőn, amit az oltszemi közbirtokosság adományozott – mondta Ráduly Csaba –, de elmondhatom, hogy az oltszemi fiatalság, főleg a felszegiek nagyon kivették részüket a kalákából." Ott volt a legény Sinka Ferenc, és jól segített Asztalos András. "Nem vállalkozhattunk arra, hogy a helybeli kalákásokat is mind megszólaltassuk. Szót érdemelt volna minden helyi intézmény vezetője és azok az asszonyok is, akik a mindennapi kosztot készítették."
(Kisgyörgy Zoltán, www.3szek.ro )

Így írt a székelyhon.ro a sütei kalákáról

Emlékeztetőül: E cikk a Kalákák Erdélyországban és itthon témakörben, sorban a [17.]