Sághegyi Adélt elkísérte a versenyre Jin Xin, a kar kínai vendégoktatója és dr. Bachmann Bálint, a kar dékánja is.
A diplomamunka, a nyertes terv egy pécsi fémszobrász műhely terve volt, ahol az épületek magassága és ereszvonala a környező műemléképületekhez igazodik az utcai homlokzaton.
Sághegyi Adélnak a 2016-os év és a diplomaterve már a második neves díjat hozza, hiszen ez év májusában hallgatóként fődíjat nyert a Prefa által meghirdetett „Fémlemezfedések az építészetben“ című országos versenypályázaton is.
Az utazás és a verseny hatalmas élmény volt Adél számára, bár fárasztó is egyben. Egy egész napot vett igénybe az utazás, a verseny előtt további egy nap jutott a pihenésre, akklimatizálódásra.
„Este egy vacsorán vettünk részt a verseny szervezőivel és zsűritagokkal. Ami megnehezítette a helyzetet kissé, hogy csak 1-2 ember beszélt angolul.” – idézi fel a verseny előtti estét Adél.
„Másnap a versenyen is hasonló volt a helyzet, a rendezvény egy igazi show volt, nagy felhajtással, de szinte semmit nem értettem az egészből, hiszen minden kínai nyelven ment.„
A versenyzőknek 15-15 perce volt prezentálni a tervüket, majd kategóriánként leadta a szavazatát a közönség és a szakértő zsűri, ezek összességéből állt össze a végleges eredmény.
„Az eredményhirdetés után pár órával tudatosult bennem, hogy nyertem, hiszen a helyszínen csak kínai nyelven hangzott ez el korábban.”
A versenyt követő építészeti előadássorozat elején a belsőépítész és építész kategória nyerteseinek újra prezentálniuk kellett terveiket, majd elismert nemzetközi építészek, köztük dr. Bachmann Bálint, a Műszaki és Informatikai Kar dékánja is előadást tartott.
„Összességében ez a pár nap felejthetetlen volt és rengeteg intenzív élménnyel gazdagodtam, és hálás vagyok a lehetőségért, azért, hogy kijuthattam. Ezúton szeretném megköszönni a rengeteg segítségét és szakértő véleményét a diploma konzulenseimnek: dr. Rétfalvi Donátnak, dr. Perényi László Mihálynak, dr. Fülöp Lászlónak és Szabó Imre Gábornak, valamint dr. Bachmann Bálintnak a támogatását.”– köszönte meg Sághegyi Adél oktatóinak a támogató, segítő munkát.
A tervről röviden
A műhely három épületre lett osztva, így alakult ki az utcafronton két különálló tömeg, az egyik egy összeszerelő műhely nagy belmagassággal és szerelőgalériával, a kisebbik pedig egy szeparált pihenőépület. A harmadik épület az udvarban található, ebben kapott helyet a raktár és egy 11 m magas szerelőtorony. Az épületek burkolata tégla és corten acél, ami helyenként perforálva van és a nyílászárók előtt mozgatható, elhúzható. Az udvarba a látogatókat egy 3 m magas, nyitható téglakapu engedi be, ami lehetővé teszi ezáltal a pihenő épület lezárását, amikor a látogatók az udvart használják. Az udvarból figyelemmel kísérhetők a műhelyben zajló munkafolyamatok, valamint a szoborkert hosszabb maradásra készteti az ide látogatókat.
Forrásoldal