Bimbódzik már a karácsonyi kaktusz (nálunk a meditterániumban legalább is igen). Fellélegezhetett kicsit a lelkünk a fagyok előtti enyhe őszvégnek köszönhetően.
Tehát a végösszeg (+)
Ahogy változnak az évszakok, úgy változunk mi is. Leginkább a színekhez szokott érzelmi világunk kap nagy pofont, amikor is szép lassan eltűnnek mindennapjainkból a zöldek (no nem a greenek :D ), majd az ősz bámulatos színei is elkopnak, s a leveleket szerte fújja a csípőssé váló koratéli szél.
Vannak elvetemült land-art-isták (néha az ista-pisták), akik visszakanyarodnak a természethez és keresik ott a boldogulást, vagy csak egyszerűen a szeretnék megérezni azt az ősi kapcsolatot, ami a teremtett (vagy kialakult?) természet és teremtett (vagy kialakult?) ember között az idők kezdete óta létezik.
Emberünk Will Beckers a projektei helyszínén, az erdőben él és dolgozik. A fákra font fentkölt formák fenomálisak. Ő is úgy gondolja, hogy tiszteletben tartja a természet adta erőforrásokat. A szabadban az utókor számára is marad látni és tanulni való, mert amit mi elmulasztunk, azt a jövő generációjának kell elvégezni.
A bemutatott project is része volt a Floriade 2012 Világ kertészeti Exponak, Hollandiában.
Forrás
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. február 12., Millennium Háza 