Födelmesi Tamás | 2013.11.20
Az épület Amszterdamban, Hollandiában helyezkedik el. Az érdekessége, hogy egy kikötői darupályára épült. Hollandiában a hajózásnak nagy történelme van, ezáltal a kikötőik is hatalmasak és rengeteg épület található ott. Az építkezés nem kimondottan egy épületet hasznosít újra, hanem egy műtárgyat és annak szerkezetét.

Szerintem a projekt sok részletében hasonló a Herzog és de Meuron tervezőpáros által tervezett hamburgi koncertteremhez, mert itt is a műtárgyra építve és attól elemelve alakította ki az építész az épületét.
A beton darupályára épített irodaház könnyűszerkezetes, áttört épület 3 szinttel. A darupálya ipari műemlék, amelyet 1952-ben építettek, 270 méter hosszú, 13,5 méter magas és 8,7 méter széles. Az új konstrukció a tetején is 270 méter hosszú lett, de már a szélességét 13,8 méterre bővítették. Az épület tetejéről tökéletes kilátás nyílik a folyóra, ami fontos szempont volt a tervezésnél. Az új szerkezetet karcsú betonoszlopokkal emelték el a darupályától 3 méterrel.
Legnagyobb kihívás az volt az építészek számára, hogy kihasználják a darupálya maximális teherbírását, a mert akkor lesz gazdaságos az épület. A darupálya 3 szintet tudott elviselni, és még azt is elbírta, hogy az egyik oldalra az épület külpontosan túlnyúljon. Ez annak köszönhető, hogy ezen az oldalon helyezkedtek el konzolos daruk. Az üvegezett épület világos és egyszerű, könnyen átlátható.
A külső homlokzata kétrétegű üvegfal; a külső üvegfalban motorosan mozgatható üveg lamellák helyezkednek el, a belsőben pedig egész szintet átfogó, nyitható szárnyas ablakok. Ez a rendszer mind télen, mind nyáron praktikus. A belső terekben a beton és az acél is látszó felületként megmarad, nem burkolja el ezeket az építész. Ezeket a rideg anyagokat talán a kellemes érzetű padlóval és a fa nyílászárókkal próbálja egyensúlyozni.
Az eredeti lépcsőházakat is fel tudták használni az épület megközelítéséhez, és a régi lépcsőházi helyeken még lifteket is tudtak kialakítani, melyek panorámaliftként funkcionálnak.

Problémák merültek fel több oldalról:
- önkormányzat: le akarta rombolni a szerkezetet, és a terv láttán arra hivatkozott, hogy a rendezési tervnek nem megfelelő funkciót helyeznek el a kikötőben;
- kivitelezők: szerintük kivitelezhetetlen terv és gond lesz minőséggel esetleg 10 év múlva.
- fejlesztők: készítsen egy megfelelő megoldást és csökkentse a költségeket.
A kitartó munka és a makacsság gyümölcse, hogy az önkormányzat elfogadja, és nem romboltatja le a szerkezetet, hanem módosítja a rendezési tervet. A befektető elégedett, az építész pedig szeretne egy másik kikötői épületet is új funkcióval ellátni, és ez által megőrizni az ipari műemléket.
A cél az volt, hogy a régi és az új összefonódjon, és ezzel megőrizze a történelmét az épület, ennél az épületnél szerintem jól sikerült.



tervezők: Trude Hooykaas , Julian Wolse / Steven Reisinger, Gerald Lindner
év: 2006-2007

Forrás és képek: www.archdaily.com

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások