Az új tornyot az évszázadokkal ezelőtti földrengésben súlyosan megsérült eredeti világítótorony közvetlen közelében, Pharosz szigetén építik majd fel.
Alexandriai világítótorony
Történetünk az ókorban, Kr. e. 290 körül veszi kezdetét, mikor az egyiptomi Alexandriát a világ közepének tartották. Akkoriban a hajózás az utazás és a kereskedelem szempontjából is kiemelten fontos volt, azonban Phárosz szigetének partjait a zátonyok miatt rendkívül veszélyes volt megközelíteni. Ezért Egyiptom akkori ura, egy dúsgazdag hadvezér, Ptolemaiosz Szótér 8000 ezüst tálentumot ajánlott fel, hogy a tengeri közlekedést biztonságossá tegyék, s építsenek egy hatalmas világítótornyot. A férfi Szosztratoszra, Euklidesz kortársára bízta az épület megtervezését, de a lelkére kötötte, hogy saját nevét ne tüntesse fel a tornyon. Nem nehéz kitalálni: Szosztratosz nem tartotta be az ígéretét. A talapzaton elhelyezett egy feliratot, mely így szólt: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket.” De Szosztratosz arról is gondoskodott, hogy hamarjában ne derüljön fény a tettére: egy cementréteggel fedte az írást, ami csak évtizedekkel később kopott le. Szótér és felesége az építményt a Megváltó Istennek ajánlották, ám befejezését már nem érték meg. Az építtetést a későbbiekben fiuk, Ptolemaiosz Philadelphosz finanszírozta. A világítótorony évszázadokon keresztül mutatta a helyes irányt a hajósoknak: éjszaka a tetején lobogó óriási tűz fényével, nappal pedig egy óriási tükör által visszavert napsugarakkal.
Abou-Haggag Al-Andaloussi arab utazó pontos leírása alapján rekonstruálhatjuk, miként festett a torony. Legalsó szintje négyzet alakú volt, közepén egy hengerszerű üreggel, amely arra szolgált, hogy a tűz táplálásához szükséges anyagokat feljuttassák az épület tetejére. Ezután egy nyolcszög alapú szint következett, legfelül pedig, a kör alakú emeleten helyezték el a hatalmas bronz tükröt, így a világítótorony fényét akár ötven kilométerről is észlelni lehetett. A torony tetején egy szobor állt, de a vélemények megoszlanak két lehetséges alak között: sokak szerint Poszeidón, a tengerek istene védelmezte az épületet, mások inkább Zeuszt, a főistent helyeznék a megtisztelő posztra. Bár a világítótoronyról viszonylag sok információ maradt fenn, ezt az egy dolgot mégis homály fedi.
Az építmény magasságát 115 és 135 méter közé teszik. Sokáig ez volt a világ legmagasabb létesítménye. Jelentőségét mutatja, hogy képe a római pénzérméken is szerepelt.
Mikor Egyiptom fővárosa Kairó lett, s Alexandria egyre inkább háttérbe szorult, már kevesen használták a kikötőjét is. A torony lassan elvesztette gyakorlati értékét. A tükör összetört, de már nem volt értelme, hogy megjavítsák. A strapabíró épület átvészelt két földrengést is, egyet 956-ban, egy másikat 1303-ban, majd húsz évvel később egy harmadik végleg ellehetetlenítette a használatát. Végül a megmaradt köveket felhasználva 1480-ban Qaitbay mameluk szultán erődöt építtetett a helyére. A ma is létező gízai piramisokat kivéve a világítótorony pusztult el utolsóként az ókor hét csodája közül.
Részletes építészeti- és történeti adalék
Rövidebb Wikipedia ismeret anyag a világítótoronyról.
Források: http://www.kulturpart.hu; http://explorertravel.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
