Kalákák Erdélyországban és itthon [4]

Remélem az első három Kalákák Erdélyországban és itthon c. írásommal sok emberben felkeltettem valamiféle érdeklődést, kíváncsiságot az Isten kalapján lévő bokréta iránt (ugyan is az a mondás járja, hogy: „Ha a föld Isten kalapja, úgy Erdély bokréta rajta”), s bizonyára talán akad olyan is, aki jobban utánajárva az információknak, vállalkozni fog a jövőben megvalósuló Kalákák valamelyikére. De azoknak is hasznosak lehetnek a kalákás írások, akik nyári szabadságukat szeretnék Erdélyben, Székelyföldön eltölteni, ahol manapság felvirágzóban van a falusi turizmus.

2006-ban nagyon vártam az azévi harmadik, számomra a negyedik, viszont a kalákák történelmi sorában és úgy összességében a kilencedik közösségi találkozót, a Lázárfalvi Tókert-Tánc-Tanodának elkeresztelt össznépi összejövetelt. A helyszín, ahogy a fenti programindító keresztség is fogalmaz Lázárfalva
( Lăzăreşti: itt) egykori malomtanyája, ahol egykoron vízimalom működött. Nagy eltérés a korábbi évek Kalákáitól, hogy itt már nem „mezei” résztvevő voltam, hanem mint szervező „kiskalákás”. A szó annyit tesz, hogy korábban sok embert (20-30 fő + a helyiek) megmozgató nagykalákák zajlottak, rendszerint évente egy. A mozgalom „túlnépesedése”, és a túljelentkezések miatt a főszervezők is jobbnak látták évi 2-3 kiskalákát összehozni. Vezetőknek a korábbi kalákások közül kerülhettek, s kerültek ki tapasztaltabb emberek.
2001-ben épp e faluban zajlott az első „nagykaláka” melynek fő feladata a lázárfalvi nyírfürdő megépítése, mofettával, öltözővel, wc-vel. (lásd itt). Mint leírásaimból kitűnik ezen nem vehettem még részt (sem a 2002-es Tusnádin), de az anekdotákat, melyek az építésről szólnak, nem tudom elfelejteni. A legérdekesebb talán ez:
az akkori polgármester fogadást kötött a kalákás vezetőkkel, ha időre elkészülnek a tervezett munkálatokkal, ruhástul fürdik meg az elkészült fürdőben. Pechje volt a falu első emberének, mert a jól szervezett fiatal csapat betartotta szavát, s határidő előtt elkészültek. A polgármester viszont nem akarta megszegni a fogadást, így hát öltönyben ugrott egy szaltót egyenest a frissen átadott fürdőbe (fenti link alatti képsorozat vége felé látható az illető).
2006-ban meg kellett mutatnunk, fiatal szervezőknek, hogy képesek vagyunk szervezetten egy célért dolgozni, egy családként gondolkodni, cselekedni. Sajnos az év eleji, anyagi forrásokat kereső előkészítő munkálatok, a forrásteremtő, pályázatkészítő munkálatok, nem hozták meg a várva várt eredményt, így kicsit szegényesen, de annál nagyobb kedvvel álltunk neki július 3-án a munkálatoknak. Egy birtok újraélesztésének feladata állt előttünk.
No de ne rohanjunk ennyire előre. A szervező csapat kellemes programon vehetett részt a tanyai megmérettetés előtti hétvégén. Csíksomlyón, a Nyeregben, a Hármashalom-oltár előtt a Napba öltözött asszony rockoperát nézhettük végig.
Ezt követő héten indult a munka. Szép számmal érkeztek a fiatalok, akik a Lázárfalvi Kalákára voksoltak az azévi lehetőségek közül. Mint mindig most is számos területről érkeztek vállalkozó szellemű lányok, fiúk, tájépítészek, építészek s más szakmabéliek is. Természetesen a helybéliek, kicsik és nagyok is szorgalmasan tevékenykedtek a felújító munkálatokban.
Nem kívánnék munkanapló szintű, s terjedelmű írást közölni, csak az egész történet mozgatószáláról pár gondolatot. Arról, miért tartom fontosnak a KALÁKA fogalmát, s az e mögött megbújó közösség teremtő, -megtartó, -építő szellemi/lelki erőket. Leegyszerűsítve, kis számú, gyakorlatilag évente frissülő csoportosulás vállal valamit, aminek nem látja még a végét, azt sem hogy mibe csöppent bele, de ebben semmi rossz nincs, mert mint minden jónak, ennek sem nem lehet soha vége. Mint mondottam, a legfőbb idea a közösségért vállalt felelősség, az egy célért való odaadás, az együttérzés, együtt létezés, az egymás felé közelítés, valamint a kapcsolattartásba vetett hit és a lelkiismeretes munkavégzés.
Az elhagyatott területet a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes http://www.hargitatanc.ro/?menu=fooldal&l=hu vezetője, András Mihály szerezte meg a célból, hogy nyári tánctáborokat szervezzen rajta. Ehhez kicsit fel kellett pofozni a meglévő csűrt, az egykori hármasosztású malomépületet, s persze a tanyát kertészetileg is helyre kellett rakni. Misi hallott a szomszédos falvakban megújuló fürdőkről, nosza felvette a kapcsolatot Herczeg Ágnesékkel (Pagony Táj és Kertépítész Kft.),s gőzerővel elkezdődött a készülődés.
Röviden a munkafeladatokról. Meglévő csűr bővítése a két oldalán, tervezett félnyeregtetővel lefedett (tánc és előadói) színpadok. A boronafalas csűr belső átalakítása előadások részére, a tetőtérben szalma tárolásra alkalmas, és egyben szállás jellegű fekvőfelületek kialakítása. A falazott falszerkezetű malomépület átalakítása, tetőszerkezet javítás, belső átalakítás, vizesedés megakadályozása. A telken megtalálható és "rejtőzködő" vizek szabályozása, felhasználása. A patak vize, mint locsolóvíz hasznosítása, telken belüli források hasznosítása dézsás fürdőkhöz. Egy régi falazott falú gazdasági épület átalakítása kézműves foglalkozásokhoz. A meglévő kemence felújítása kenyérsütés céljából, veteményes kialakítása. S persze az elmaradhatatlan budi elkészítése leselejtezett, de még egyben lévő hordók felhasználásával. Ezek után még lehetne szaporítani a szót, de nincs értelme, mert se vége se hossza nem lenne. Beszéljenek a képek. Hozzá kell tennem, csak az előkészületekről (mint például a kalákát megelőző tavaszi faültetési akció) több DVD-nyi, jó minőségű fotó készült, az egy hetes kaláka munkáról nem is beszélve. Nehéz is beválogatni a bemutatandó fotókat, ezért hát csak a munkák előtti állapotot bemutató képek közül szemezgettem, s töltöttem fel párat.
Az akkori eseményekbe bővebbben ezen az oldalon lehet betekintést nyerni.