Kalákák Erdélyországban és itthon [2]

Nagy örömmel veszek részt az ilyen megmozdulásokon, hiszen minden alkalommal újabb és újabb barátokra tehetek szert, illetve mélyíthetem korábbi, emberi kapcsolataimat ismerőseimmel. Szerencsére a fiatalokból álló többséghez „csapódtak” középkorú, vállalkozó szellemiségű „kalákázók” is, így még családiasabbá téve a 10 napos, nem csak fizikai munkából álló programot. Úgy vettem észre mindenki, kicsi és nagy kivette részét a munkából és mindenkinek jutott bőven az örömökből, élményekből is.

Az időjárás nem volt annyira kegyes hozzánk, mint egy évvel korábban (2003-ban) Csíkkozmáson, de a bátrabbak, fanatikusabbak az esős időben is „állták a sarat”, és kitartóan dolgoztak a határidő betartása végett. Természetesen a munka mellett jutott idő a kikapcsolódásra is, hisz ne feledjük: a kaláka nem iga, hanem gyakorlatilag szervezett „nyári tábor”, tele üdítő programokkal. A késő délutáni szabadidőnkben többször is táncház volt a fő program a faluházban, de népihangszer-bemutató is gyarapította az érdeklődők ismereteit, illetve a régiófejlesztésről és a fenntartható fejlődésről hallgathattunk előadásokat ismert helyi és hazai építészektől, tájépítészektől.
A kaláka alatti szabad hétvégén pedig kirándultunk, Erdély legkeletibb pontjánál, az Ojtozi szorosnál. (Fotók láthatók a helyszínről: http://www.karpatok.info/fenykeptar/index.htm ) Meglátogattunk egy skanzent Alsócsernátonban (Cernat). Itt található a Haszmann Pál Múzeum is, sok szép látnivalóval, közülük csak néhány példa: hintó-, gőzgép-, mestergerenda-, gramofon-, kaptár- és kopjafa-gyűjtemény. A hely kuriózuma továbbá, hogy nyaranta fa- és kőfaragó, illetve kézműves táboroknak ad otthont. Kézdiszentlelken (Sanzieni) felmentünk a Perkőnek nevezett kis hegyre, amelynek tetején a Szent Istvánról elnevezett kápolna található.

A kaláka történetére visszatérve: elkészítettünk egy sós-kénes feredőt (így nevezik a helyiek, értsd sós-kénes fürdő), közvetlen szomszédságában egy szintén sós-kénes lábáztatót.

A helyszín egy éger lápos patakfolyás mentén terül el, ezért is készült el a pallóútnak nevezett fő alkotásunk, hogy egyrészt védjük az aljnövényzetet, másrészt a tavasszal nagyobb vízhozamú patak kiöntését követően is bejárható legyen a fürdő területe. A terület magánkézben volt, de a tulajdonos örömmel bocsátotta a csapat és a segítők rendelkezésére.
Kialakítottunk egy fürdőzőknek szánt öltözőt, a pihenni vágyóknak padokat és egy filagóriát (fedett nyitott pihenőhely) helyeztünk el. Megvalósult egy kénes forrásfoglalás is, s természetesen illemhely is készült.

Mindezek mellett felállítottunk egy keresztet. Ez utóbbit és a feredőt is pap szentelte fel. Tapasztalatból tudjuk: a hely közkedvelt lett az átadás óta. Meg-megpihennek ott az arra járók.
A kedves látogatókat tárt karokkal várja Kászonújfalu és a gyógyító fürdő, a maga kis csodáival. Az arra utazót tábla informálja a sóskútfürdőről, a kénes forrásról, s ezek, valamint a hely hasznosságáról.