épületek

Tudásközpont mellett a „nemtudásról”

Megtörtént eset(t)


iStvan | 2010.12.13
„Nem tudok” elmenni azon gondolat mellett, hogy ne kritizáljam meg egy kicsit, úgy a saját bőrömön érzett archi-tortúra miatt, a friss Prima Primissima díjas Balázs Mihály építész legfrissebb pécsi alkotásának, Baranya megye székhelyén található Tudásközpontnak egy „apró” részletét.
Egy hűvösebb késő őszi estén (2010.10.09.), a Tudásközpont http://www.tudaskozpont-pecs.hu/ (továbbiakban Tk.) mellett nyugatra futó kerülőúton (ez a kerülőút is megérne egy misét, hogy mit kerül, s mit nem kerül…) haladtam kocsimmal, amikor színes fényekre lettem figyelmes, mely fényjáték a Tk. parkolója felől érkezett szemem világába. A program, ami ott zajlott és a fent említett fényhatásokkal járt együtt, a Temporary City - Pécs2010 szék programsorozat záróakkordjának is felfogható esti, zenés, kivetítős, DJ Con nevével fémjelzett mulatság volt.
(http://www.pecs2010.hu/Home/Programok/temporary_city_pecs_ruhr_videk_isztambul)
Mivel furdalt a kíváncsiság, mi folyik a Tk. mellett, megálltam az autómmal a közelben lévő Penny Market parkolójában, és észak felől gyalog folytattam utam a Tk. parkolója felé. Aki esetleg nem ismeri a Tk. megközelítési lehetőségeit, röviden leírnám, hogy gyakorlatilag két lehetséges útvonal közül választhat az ide érkező vendég:
1. ) A parkolószintről egy nyugatra tájolt automata forgóajtón keresztül lehet az épületbe jutni, ahol is a „kaptárnak” nevezett tömegben, az egy szintet áthidaló lépcsőházon lehet a felsőbb főbejárati szintre jutni. Itt csak megjegyezném, érdekes akusztikája van a kaptárnak, s persze szép is a burkolata, érdekes a kompozíció, de én biztos nem tettem volna ebbe a kaptárba egy alatta elfutó lépcsősort. Ellentmondást érzek a haladás és a megállás között egy térben. A lépcsőn haladni szoktunk és odafigyelni hova lépünk (mert könnyen félrelépünk), a kaptár viszont egyfajta kiállítótér számomra. A sajátságos forma felülvilágítóval, a belső színes, fényes felület esztétika megjelenítésének, s persze a térben kialakult visszhang kiállítótere. Azért készült, mert érdekességnek készült, a belső lépcső szükségszerű, a kettő együtt szerintem nem fér össze. Ettől függetlenül használható.
2. ) Észak felől, a főbejáraton át is be lehet jutni az épületbe, ami az előbb leírtak szerint gyakorlatilag egy szinttel magasabban van, mint a parkoló.
Nem véletlen erőltetem, mi merre, milyen szinten van, mert a posztom (cikkem) épp emiatt íródott. A mellékelt fotókon a Tk. mellett nyugatra található lépcsősort mutatnám be, méghozzá akadálymentességi szempontból, illetve a cikk végén egy érdekességről is említést teszek.
Ahogy az írásom elején említettem, szoros kapcsolatba kerültem a lépcsővel. Ugyanis, amikor a zenei hang- és fényhatásokat követve igyekeztem elérni célomat, kisebb baleset ért a lépcsősoron. Bizonyára figyelmetlen és ügyetlen voltam, mert előre tekintve koncentráltam az előttem feltáruló térre, a közeli hangokra és színes fényekre, de sikerült elesnem a lépcsőn. Kicsit részletezve, olyan érzésem volt, mint ha már leértem volna a lépcsősor aljára és léptem volna tovább EGYET, majd haladva elértem volna a végcélhoz. Igen ám, de nem leértem a lépcsősor aljára, hanem csak a lépcsősort megszakító pihenőre értem. Azért volt kínos a dolog, mert a lépéseimet (automatikusan) nem ehhez mértem. Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy egyfajta járási ütemben, kissé lendületesebben haladva azon kaptam magam, hogy nem vízszintesen kell haladnom, hanem még előttem áll egy 12 fellépésből álló alsó lépcsősor (ugyebár a felső szakaszt gond nélkül teljesítettem :-) ).
Nos egyensúlyomat nem veszítettem még el, de időm sem maradt megszámolni, hány lépcső van még vissza. Mivel magas testalkatom van, igyekeztem minél nagyobbakat lépni, vaktában, hogy leérjek a lépcső aljára.
Amikor már leértem, még mindig lépni akartam lefelé, mert nem tudtam hányadán állok (mozgok) a lépcsősornak, de már nem volt hova. Ezzel a lendülettel sikerült egyensúlyomat veszíteni, és ahogy mondani szokták, szó szerint „dobtam egy hátast”. Hozzá kell tennem, nem a lépcsősor szélén közlekedtem, ahol is lett volna kapaszkodó. Igaz a lépcső teljes hosszában csak a keleti oldalon található kapaszkodási lehetőség, a nyugati oldalon csak a felső lépcsőszakasz mellett. (lásd fotók). Azt is el kell mondanom, hogy mellényem zsebében tároltam kezeimet, hogy ne fázzanak. Talán emiatt sem sikerült kiegyensúlyoznom a földetérést.
Mindezt azért osztom meg Önökkel, mert tervezési hibát vélek felfedezni a lépcsősorban. Nem találom akadálymentesnek, mert egyrészt jelenleg nincs megfelelően ki-, illetve megvilágítva a lépcső, az alsó foyerből áradó mesterséges megvilágítás este nem fedi le a lépcsőt, nem is ez a dolga. Másrészt nem tapasztalom a lépcsőélek kontrasztos színárnyalattal való megkülönböztetését, hogy lehessen érzékelni a gyengén látóknak a formai eltéréseket. A lépcső, az alsó tér, a támfal és a Tk. legalsó szintjének burkolata is ugyanazon világos tónusú kőburkolat. Megjegyezném, nyáron, illetve tündöklő napsütésben is zavaró a textúrális összemosódás, mind a lépcső tetejéről lenézve, mind a lépcső aljáról, vagy a távolból feltekintve. Harmadsorban, ha már széles lépcsősor épült, nem lehetett volna középre is tenni kapaszkodót? (Szerintem szintúgy kellett volna kapaszkodót elhelyezni a kaptárban az emberek szemébe világító lámpacövekek helyett, mellett, csak az idősebbekre gondolván, akik most a burkolás mellett a burkolatba kapaszkodva tudnak esetleg felcammogni, illetve lifttel is közlekedhetnek).
A techno buliról aznap este csak videót készítettem, hanggal. Az esésem után természetesen visszamentem elemezni a történteket.
Az akadálymentesítés megtörtént az épületben, mert a főbejárattól a földszinti személyliftig széles, akadálymentesítő vezetősáv hasítja ketté a sima burkolatot. De itt számomra esztétikailag zavaró a párhuzamos barázdák megjelenése a gyönyörű, szinte tükörsima burkolatban. Tapasztalatom szerint egy érdesebb és tónusában eltérő sáv szerencsésebb lett volna, ami megfelel az akadálymentesítési követelményeknek.
A cikk megírása előtt ismét volt dolgom a könyvtárban, s ekkor fedeztem fel az általam megkritizált széles lépcső melletti, keskenyebb lépcsősor felett egy ajtót. Nem kérdeztem utána, nem néztem meg a belső térből: honnan nyílik, csak az fogott meg, hogy egy lépcsősor felett a kültérbe nyílik egy ajtó.
A fotók elkészítésének idejében sárga-fekete szalaggal úgymond le volt zárva a széles lépcsősor, feltételezem a csúszásveszélyesség miatt… Bár utóbbi feltételezést nem teszteltem, elég volt számomra szárazon is, nem ittasan. ;)

iStván
Pécs, 2010.12.12.
A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások