S ha ilyen már nincs, hát létrehozza azt.
Most, hogy ebben a rekkenő hőségben kicsit szusszanhatok a majdnem hűvös szobában, és nyugodtan átlapozgathatom eddig megjelent cikkeimet, úgy érzem adós maradtam az újév után, (jan. 9-én közölt) írásom folytatásával.
Nem akarok én nagy lózungokat erőltetni az olvasókra, de ilyen időben és „társadalmi viszonyokban” bizony átgondolásra mindig érdemesnek tartom az alábbiakat. Annál is inkább, mert újdonsült kertes gazdálkodóként, bizony már az őszi veteményes árnyékolása is „építészeti” feladatok megoldására sarkall.
Nyugat-Európában már a hetvenes években, Magyarországon a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján megindult egyfajta „vissza a természetbe” mozgalom, amely az ökologikus építészetnek a technikainál mindenképpen komplexebb és mélyebb, társadalmi vonatkozásait helyezte a középpontba.
Ökofalvak
Ennek a célkitűzésnek eredményei az ökofalvak, amelyekből Magyarországon 8-10 ismert. Ezek változatos, de szélmalomharcnak tűnő viszonylagos sikerrel vagy sikertelenséggel küzdenek a globalizált piaci és bürökratikus környezet tengerében. Az ökofalvak ellentmondása, hogy azt az összetartozó lokális közösséget, amely a tradicionális társadalmak természetes hordozója volt, ma már mesterségesen kell létrehozni, és ehhez le kell mondani a modern élet sok vívmányáról, és közben biztosítani kell a közösség önfenntartását is olyan környezetben, amelyben ezzel ellentétes erők uralkodnak. Jellemzően fejezi ki ezt az ellentmondást, hogy a magyarországi ökofalvak közösségei nem az elnéptelenedő falvakban helyben maradó lakosság szerves fejlődésével alakultak, hanem egy városi értelmiségi réteg „kirajzásával” jöttek létre és így másodlagosan töltötték meg a meglévő téri kereteket. Magyarországon ökofalvak elsősorban a Dunántúlon jöttek létre, azon belül is főképp Somogyban. Ilyen falu többek között Visnyeszéplak, Gyűrűfű és Krisnavölgy is. Mindezek a kezdeményezések azonban annyira elszórtak, hogy inkább bátor kísérleteknek tekinthetjük őket, semmint társadalmi léptékben követhető alternatívának. A nyugat-európai országokban azóta az érdeklődés inkább a városokon belüli ökologikus építészet lehetőségeinek kutatása felé fordult, és minden bizonnyal ez várható nálunk is.
(A gondolat folytatása)
Szöveg: Dudics Krisztián építész, épületenergetikai tanúsító, az ökologikus építészet kutatója. www.dudicskrisztian.hu
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére